A barokk színpadi hatás látványvilágának szerkezete évszázadokon keresztül meghatározta a prózai és zenés színház díszletezését. A vizualitás jelentőségére nagy hangsúlyt fektető kor színházi emberei – és az őket követő későbbiek egyaránt – merőben más módon nyúltak a szípadhoz, mint azok az alkotók, akik a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján a modern szcenika megteremtésén fáradoztak.

Művésznevet általában akkor szoktak felvenni az emberek, ha meg akarják különböztetni magukat valakitől, illetve kevéssé cseng jól a sajátjuk. Erkel László esetében egyik sem áll fenn, hiszen nagy elődökkel büszkélkedhet, és valószínűleg az ősök is elégedetten tekintenek le rá az „égi színpadról”, hiszen több művészeti ágban is sikeresnek bizonyult.  A Kentaur név védjeggyé vált, hiszen határainkon túl is keresett díszlet-, és látványtervezőnek számít a viselője. Ám ez a név nem cseng rosszul festő, akcióművész és zenészberkekben sem.