A Zeneakadémia épületei immáron 125 éve adnak helyet a zenészhallgatók képzésén túl a budapesti zenei élet kiemelkedő eseményeinek. Az épület falai olyan nagyságokat láttak, mint Liszt, Erkel, Bartók, Kodály, Dohnányi.

A Művészetek Palotáját Zoboki Gábor, az épület vezető tervezője
mutatta be lapunknak.

Manapság nehéz olyat mondani, amire mindenki odafigyel. Pierre Bouleznek sikerült, az operaházak felrobbantását célzó „javaslattal”. A zseniális szlogennel felrázott értelmet és érzelmek garmadáját, egyszersmind aktivizálta is azt a szeretetet és rajongást, amit világszerte sokan érzünk a zenés színpad megannyi műfaja-lehetősége iránt. Mert valljuk be, könnyen „elkönyveljük” az opera-rajongást, miközben az amerikai szappanoperák gyakran hangoztatott „I love you”-jához hasonlóan tartalmilag kiüresedik a közönség érdeklődése.
A színpad távolságtartó. Nem véletlen, hogy a világ legtöbb operaházában „vezetéseket” tartanak, melyek során az érdeklődő bepillanthat a kulisszák mögé, a világot jelentő deszkákra léphet, hogy legközelebb a nézőtérről még nagyobb empátiával figyelje a pódiumot.
A „legek könyvébe” megannyi ház pályázhatna: az egyik a legrégebbi, a másik a legmodernebb, van legmagasabb, legszélesebb - s még sorolhatnánk, nem beszélve a rangsorolás érdemi és divat-szempontjairól. Mást jelent valamely épület a művészettörténésznek, építésznek, s más az értéke úgy a fellépők, mint a nézők-hallgatók számára. Nagy teljesítmények teszik híressé a színpadokat, s a korábbi teljesítmények köteleznek. Így kulminálódik egyik-másik helyszín rangja, míg mások története most íródik.
A világ legjelentősebb színpadain frenetikus sikereket aratott Marton Éva számára lételem, mondhatni, természetes közeg a színpad. Megkértük: tartson lapunk olvasói számára szűkre szabott „idegenvezetést”, elkalauzolva minket olyan helyekre, amelyeket többnyire csak képekről (látványként), esetleg (video- vagy audio) operaközvetítésekről ismerünk. Az útirányt, természetesen, rábízzuk.

Ha Charles Burney, az utazó muzsikus ma élne, bizonyára hosszú időre letáborozna Salzburgban, ahol minden és mindenki zenél. Mindig sok és sokféle zene szól, fokozottan így van a Salzburgi Ünnepi Játékok idején, mely immár 85 éves múltra tekint vissza.
Számos helyszínen zajlanak az események, de ami még fontosabb: az elsősorban nemzetközi érdeklődésre számot tartó előadásokkal egyidőben megannyi további programból válogathat az érdeklődő. Gazdag a kínálat, s aki messziről érkezett, úgy veszi észre: nincs rivalizálás, a „békés egymás mellett élés” elve maximálisan érvényesül. Nincsenek rangsorolva az események, így tehát senkinek sem kell megkeseredetten azt éreznie, hogy neki csak a sokadrangú jut. Ellenkezőleg! Minden lehetőség örömforrás!
Első látogatáskor a felfedezés ad élményt, a visszajáró pedig halmozza a helyszínekhez kapcsolódó impressziókat.