A doboztestű hangszerek építésének egyik legizgalmasabb folyamata a kávarendszer, a hangszer „oldalainak” megépítése. Laikus szemlélőkben nem is tudatosul, hogy a gyönyörűen ívelő, gyakran sarkokban végződő (vonósok), időnként csigaformába tekeredő (mandolin) kávarendszer elkészítése mekkora munka, nagyon sok múlik a készítő anyagválasztásán és a tapasztalatán, hiszen itt a munka nagy részét  egy különleges famunka, a hajlítás adja.
 

 
 
A Hangszerész Szövetség a pályán eltöltött ötven esztendő tiszteletére jubileumi oklevéllel tüntette ki Novotny Antal, aranykoszorús mestert. Ennek kapcsán kerestük fel a Kiss József utcában. Amikor bementünk a műhelybe, olyan érzés fogott el, mintha kiléptünk volna az időből. Régi hangszerek a falakon, kurblis lemezjátszó, bekötött képeslapok a század eleji Budapestről – több évfolyam – közben intenzív munka folyik. Emlékek, szakmával kapcsolatos gondolatok, művészek és hangszerek, évtizedek távlatából és a közvetlen jelenből, szinte egyszerre, így beszélgetünk, érzem, hogy itt az idő máshogy zajlik, mint ahogy megszoktuk. Valahogy nagyvonalúbban. Az idő alárendelődik az emberi viszonyoknak a hangszerész mester személyiségében.
 
 

Több mint harminc esztendőnyi mindennapi munkatapasztalataimat igyekeztem egybefoglalni fiaim s lányom okúlása, oktatása céljából . E tanulmány  megírására elsősorban ez késztetett.
 
Ugyanakkor felismertem annak szükségszerűségét , hogy  tapasztalataimat  szaktársaimmal és a hangszerek kedvelőivel, mindennapi használóival is megosszam, hiszen évtizedek, évszázadok alatt annyi titkolózás, mellébeszélés, félreértés és rossz alkalmazás tapadt a tárgykörhöz, ami több kárt okozott, mint hasznot .
Rég tudom, szakmai „titkok” feltárásával sokak félreértelmezett érdekeit  sértem,
hiszen ködben tapogatózóknak könnyebb jó pénzért bármit „eladni”, mint tájékozott érintetteknek. Meglátásom szerint  a hasznos információnak akkor van igazi értéke, ha mindegyik fél rendelkezik vele.
 
Tanulmányom nem népszerűsítő jellegű, hanem kimondottan értő szakmai közegnek íródott, tehát  feltételezem, hogy olvasója , esetleg felhasználója rendelkezik e tárgykör
bizonyos fokú ismeretével,  józan ítélőképességgel és szakmai alázatát tekinti elsődlegesnek.
 
Természetesnek veszem, hogy alapfogalmakat  csak indokolt esetben magyarázok ,
úgyszintén a tényt, hogy technikai fogások puszta elolvasása nem jogosíthat  fel senkit
kényes szakfeladatok  elvégzésére.
 
Vannak általánosan ismert és elfogadott munkamódszerek, amiket a szakember saját tudása és alkalmassága szerint végez, viszont ne feledkezzünk valami lényegesről :
egy fejlődési, tökéletesedési folyamat cselekvő részesei vagyunk, ami kizárja annak a hiú ábrándját, hogy mindent tudunk, s mi tudjuk a legjobban. Ez rám is érvényes !
A megoldásoknak azt a módját igyekeztem e tanulmányban felvázoli, melyeket
a nagyvilágban általam megvizsgált kb.20 – 30.000 hangszeren a legjobbnak ítéltem, s amelyeket magam is fontosnak véltem elsajátítani. Bíztosan van más is,  jobb is.
Kihangsúlyozom,  nem feltétlenül saját munkáim és megoldásaim szerepeltetése a cél,
sokkal inkább az az örökség, amit a szakma neves és gyakorta  névtelen  nagyjai
hagyományoztak ránk.
 
 

 
 
 
 
 
Guminár Tamás műhelye. Nincs csillogó üvegportál, zajos marketing az utcára nyíló műhely-üzletben. Akár lehetne ötven, száz évvel ezelőtt is. Mint ahogy az ott készülő hangszerek is ötven, száz vagy még több év múlva is használatban lesznek. Mert a szerény és visszafogott külső mögött nagy dolgok történnek. Igazán jelentősek. No, nem a mai világ szempontrendszere szerint, hanem az alkotás örök értékei alapján.