Köszöntő
Hírek
Hangszer premier
Hangszerteszt
Építészet - Enteriör
Díszlettervezés
HIFI - HIGH END
Kottagrafika
Egyedi készítésű hangszerek és alkotóik
Hangszerkészítő és javító műhelyek
Magyar hangszerépítő hagyományok
Népi, műzenei és modern hangszerek fejlesztése
Hangszer lexikon
Crossover
Galéria
Dokumentációk
 
    Dokumentációk
HAgyomány a kávéházak között
Holló Bence műhelye a Liszt Ferenc téren van, tavasztól őszig alig látszik a bejárata, a kávézók napernyői, a vendéglők takarják el. A tarka és színes cégérek, különleges kivitelezésű kávéházak között - amelyek bejárata, portálja mindig egy kicsit nagyobb és feltűnőbb a lehetségesnél – szerénynek tűnik a hegedű műhely-üzlet bejárata. Szerénynek tűnik, egy másik kor eleganciája és értékrendje tükröződik a külsőn, más értékrendeket sugall a megjelenés. A kávézók az utóbbi tíz évben nyitottak, a műhely több, mint 120 éve szolgálja ki a zenészeket. Talán ezért van, hogy a kávézók dzsungelében is megtalálja mindenki azt a kis keskeny ösvényt, amely a műhely-üzlet bejáratához vezet. Sokan járnak ide, akik jó hangszert keresnek, de húrokat, tokokat is kapnak itt, van minden, amire egy vonós zenésznek szüksége lehet.
 
Kattintson a képekre!
 
 
Ez a hely a magyar hegedűkészítő szakma vezető műhelye volt már az alapító mester, Pilát Pál korában is. Később, 1950 után, amikor már Sáránszky Pál dolgozott a műhelyben, szinte mindenki idejárt hegedűkészítést tanulni. Sáránszky Pál halála előtt Holló Bencét kérte fel, hogy vigye tovább a műhelyt. Pilát, Sáránszky után most Holló. Tanítványi kapcsolat is átível az időn, Holló Bence is tanult, dolgozott a Sáránszky műhelyben. Tanult mester-hangszerész lett, elvégezte a Cremonában működő nemzetközi hegedűkészítő iskolát is. 2005-ben mestervizsgázott.
Jelképes hely ez a műhely: a magyar iskola, a Schweitzer-Nemessányit tradíció titkait őrzi-ápolja. A magyar iskola Nemessányi Sámuel munkásságában érte el tetőpontját. A világviszonylatban is a mindenkori legnagyobb hegedűkészítők közé tartozó Nemessányi Sámuel mestere a magyarul még nem is beszélő, de Budapesten élő németajkú mester Johann Baptist Schweitzer volt. Schweitzer olyan hagyományokat teremtett a szakmában, amelyek különböztek a némettől, eltértek az olasztól is, mégis a szakma legmagasabb, művészi színvonalát képviselték. A felismerhető stílusjegyek mellett a magyar iskola sajátossága szemléletéből fakad. A hegedűkészítő szakma művészetként történő művelése, az elhivatottság és a személyiség megjelenítése a munkában, ezek a mesterről tanítványra öröklődő hagyomány legfontosabb motívumai. Ezt a szellemiséget örökítette át a  Liszt Ferenc téri műhelyben 2.világháború utáni időszak legjelentősebb hegedűkészítője és tanító mestere, Sáránszky Pál is. 
 
Holló Bence hangszerek készítése mellett sok időt fordít a műhely tradícióinak fenntartására. A megörökölt fényképek és dokumentumok, régi szerszámok rendszerezése, felújítása, karbantartása időigényes tevékenység. A műhely egyik legnagyobb büszkesége Pilát Pál Aranykoszorús mesterlevele nemrég került ki a Széchenyi Könyvtár restaurátor műhelyéből. Az egyik legfontosabb törekvés, hogy a kortárs magyar készítők munkáit egy helyen, a Liszt F. téri hegedűboltban tekinthesse meg a nagyközönség, a magyar zenészek és külföldi érdeklődők egyaránt. A hely szelleméhez illően találkoztunk itt egy Sáránszky és egy eredeti Nemessányi hangszerrel, a többi kortárs instrumentum mellett. Gyönyörű hangszerek sorakoznak a vitrinekben, páratlan kidolgozású, egyedi remekművek. Mindegyik más és más identitás, látszódik a mögöttük felhalmozott hagyomány és tudás. A magyar iskolán belül is megannyi különböző stiláris jegy: formák, ívek, kulcsok, színek, fák. Itt látszódik mennyire más fajta mélysége van egy fának, a lakkozástól, az anyagszerkezettől függően. Levettük a hangszereket és mögötte fényképek és oklevelek kerülnek elő, a bolt hagyatéka. Bizonyos értelemben furcsa elővenni és nézegetni ezeket a képeket, miközben kint ülnek az asztalnál, nem beszélgetnek, hanem mobiltelefonálnak, cigiznek, napszemüveget meg bluetooth-t hordanak, rengetegen vannak és elképesztően dübörög a trance, a hip-hop nagy ritkán jazz, karibi meg tudomisénmégmi.
 
 
***
 

Hegedűkészítő műhely
Budapest VI.Liszt F. tér 10.
                       
Történet:
 
1880(?)-1957
 
Pilát Pál
aranykoszorús mester
                       
Tanítványok:
 
Bárány Dezső
Bergmann András
Braun János
Cigl Jeromos
Frirsz Miksa       
Köhler Lajos           
Paduch Eduard       
Reményi Mihály       
Spiegel János       
 
 
1957-2000
 
Sáránszky Pál
aranykoszorús mester
 
Tanítványok:
 
Temesvári Péter
Guminár Tamás
Popara Nikola
Gollob Balázs
Holló Bence
Székely Márton
 
2000-2006
 
Holló Bence
hegedűkészítő mester
 
Tanítványok:
 
Draskóczy Gábor
Szabó Tamás
 
***

Ebben a műhelyben bizonyos értelemben megállt az idő, kint burjánzik az üzlet és a mai élet, itt továbbra is készülnek a mesterhangszerek. Nem szabad elfelejteni, ez a környék a magyar zenei és színházi élet központja. A szomszédban a Zeneakadémia, pár lépésre az Opera, a Bartók Zeneművészeti Szakközépiskola, az Operettszínház, a Thália, Új Színház. Egymástól nem messze helyezkedik el itt néhány jelentős vonós hangszerkészítő. Ez is egy erőtér, a belváros jellegzetessége, a zene-művészet kézműves felülete. Fontos, hogy együtt létezik mindez, még viszonylag megtapasztalható egységben, annak ellenére, hogy a körülmények, az anyagi helyzet olyan szituációt teremt, ami sokszor lehetetlenné teszi a munkát.
 
Ebben a Liszt Ferenc téri kis műhelyben együtt él múlt és jelen. És ez, remélhetőleg a jövőben sem lesz máshogyan. Itt értem meg, hogy képtelenek vagyunk mit kezdeni a múltunkkal, együtt éljünk a saját hagyományainkkal  Ez egy természetes világ, ha úgy tetszik sokkal természetesebb, mint a mienk, ezek az emberek szeretik amit csinálnak, értenek is hozzá, alkotó tevékenység mindez. Ilyenformán együtt is tudnak élni vele, nemzedékeken keresztül is akár. A világ kezd el elfogyni körülöttük, csak itt talán jobban érezhető, mint a nagy művészet környékén, a nagy költségvetésű intézmények esetében. Pedig ez is fontos hely, lényeges része, szerves alkotóhelye, hagyományteremtő tere a magyar zeneművészetnek. Itt kéne megtalálni azt a támogatási rendszert, ami viszonylag kis pénzből jelentős eredményt tudna produkálni. Ugyanis ez működő, önjáró tevékenység, ami magában őrzi a magyar kézműves hagyomány és zenekultúra néhány szegmensét és viszonylag könnyen nemzetközi sikereket lehetne ebben elérni. Tudja ezt Holló Bence, nem véletlenül marad hűséges a mesterséghez, az alkotáshoz, tudja nagy dolgokkal foglalkozik, maradandókkal. Reméljük még sokáig maradhat fenn az egyre végesebb környezetben ez a tevékenység. 
 
 
 
 
Domonkos
Fényképek: Somoskövy Béla
 
Köszönjük Holló Bencének az értékes adatokat.
A hetedik képen Holló Bence látható a cikk szerzőjével, aki egy Sáránszky hangszert tart a kezében, a mester legtermékenyebb korszakából származó instrumentumot.
 
 
Kapcsolódó linkek:
Holló Bnece írása a Párizsban tartott Musicora kiállításról.
Beszélgetés Reményi Mihállyal I.
Beszélgetés Reményi Mihállyal II.
 
 

 
<<< Vissza   
 
2006 június 5.