Mikor a "mozartos" számon dolgoztunk - akkor még nem tudtuk, hogy Mozart lesz a címlapon - odajött hozzám a Győri Pista.
-Te itt van egy érdekes dolog!
-Igen?
-Pejtsik Péter tudna írni egy cikket a Mozart dobókocka menüettről, sőt elkészítené az internetes megoldását.
- És ez mennyibe fog kerülni?
Ugyanis szeretem a ronda végénél is megfogni a dolgokat, hogy nehogy később legyenek a gondok.
- Szerintem meg fogtok egyezni.
 
 
Jó, ha az István mondja, akkor az úgy is lesz. Közben azért belémkapaszkodott a gondolat: ez hihetetlen lenne. A neten "kockával" dobni, a lapban a tanulmánnyal kiegészítve, megtetszett. Pestiesen szólva ez rendben lenne. Nem gondoltunk rá, de vannak ilyen ajándékok az életben, hogy maguktól ott vannak és azt mondják: Te itt vagyok. Ezt nem szabad elszalasztani. Így találkoztam Pejtsik Péterrel. Hát azért ez sem volt semmi. Elképesztő figura. Diszkrét öntörvényűség, tehetség áradt belőle és persze szavak és bonyolult etikai gondolatok mentén kibomló szóáradatok. Szóval megbeszéltük a menüett projektet. Szerinte jobb lett volna a Kirnberger vagy valami más, mert sokan írtak ilyesmit, de a végén megegyeztünk a Mozartban. Elkezdődött a fejlesztés. Problémák, gondok, megoldhatatlan feladatok. Minden nap beszéltünk, de Pejtsik meg a fejlesztők még gyakrabban. Folyamatosan küzdöttek. Reménytelennek látszott, hogy kész legyen. Mígnem egy nap meglett. Dobtunk a kockákkal, meghallgattuk zongorán, majd 200-as metrumszámmal thaiko dobokon. Őrületes volt. Szép lett a grafika, a cikk is. És a tartalom kidolgozása és az internetes megoldás egészen rendkívüli volt. Méltó a témához. Lett rengeteg megjelenésünk: Népszabadság, Magyar Nemzet, ÉS, RTL Klub, Galéria a TV1-en és még sok más médium bemutatta a fejlesztést. Köszönjük nekik. Sikeres lett a Mozart projekt.
 
Eltelt egy kis idő és leültünk egy pesti bevásárlóközpontban Lavazza kávék keretében megbeszélni a további fejlesztéseket. Tudtam ez nem lesz egyszerű. Megpróbáltam bagatellizálni a dolgokat. Amúgy könnyed stílusban, elrejtve a részleteket. Tudtam, amit kitaláltam nem egyszerű, de látva a Mozart időszakban végzett munkát, az átélt küzdelmeket lényegében sejtettem, hogy lehetetlen, amit kigondoltam. Mi is volt az eredeti ötlet? Két részre bontva a zenetörténetet, az ismert, gyakran játszott zeneművekre és a kevéssé népszerű, ritkán hangversenypódiumra kerülő darabokra, adódik egy ellentétekből felépülő bemutató. A ritkábban játszott zenék esetében elhelyezünk darabokat és írunk hozzá tanulmányokat, ismertetőket, a szerzők életrajzát. A népszerű darabok esetében ezt már sokan megtették, ezért ott egyedi módon mutatjuk meg a zenét. Ilyen lett a Mozart menüett - dobókockával. Viszont amire eredetileg gondoltunk és ami a különösen érdekes fejlesztés a következő. Egy gyakorlott muzsikus, akinek jó belső hallása van és kiválóan tud partitúrát olvasni, továbbá fejlett a szólamhallása, az szét tud bontani egy zenét magában szólamokra. Meghallgathatja magában csak az elő hegedűt, vagy a csellóval az első hegedűt és így tovább. Ez a képesség egészen érzéki szintre is eljuthat, tökéletesen hallja a zenét, akár szólamonként. És természetesen fejben. Ez egy amatőr számára lehetetlen és elérhetetlen helyzet. Itt kialakult képességek és az egészen magas szintű tudás összesége valósul meg. Viszont vannak zenerajongók, vagy ilyen szintű belső hallással nem rendelkező muzsikusok, akik számára hasznos és érdekes lehet bepillantást nyerni ebbe a világba. Így kapcsolódott egymásba a zenetörténeti kis bemutató és a szólamhallás, ahol egyedi módon hallgathat a látogató ismert műveket. Mi is az egyedi mód? Művek partitúrája kerül fel a honlapra, a látogató kombinálhatja a szólamokat. Akár meghallgatja az egészet, akár kivesz egy szólamot, kombinálja egy másikkal. Mindezt mp3-ban. Ezt kellett elmondanom a kávé keretén belül. Nem is lepődtem meg azon, ami történt. Kiderült, hogy ez lehetetlen, nincs rá megoldás, még senki nem tudta ezt létrehozni, kicsik a gépek hozzá, szűk ehhez az ADSL stb. És persze egy fél óra után megnyugtattak, ez mind így van, de Ők megoldják. Elkezdődött a munka, heteken, hónapokon keresztül. Minden problémával találkoztak, amivel lehetett. Már a waw file-ok belső rendszerét kezdték újraértelmezni. Pejtsik Péter és Szekeres Gábor lényegében éjjel nappal ezen küzdöttek. Kész lett. Aztán elkezdett pattogni a zene, le kellett venni. Valami probléma volt az idők szinkronizálásával. Olyan lett, mint egy rémálom. De az utolsó napra készen lett. Hihetetlen volt. Leszorították az időt, ami alatt a file elkészül egy percre. Meg lehetett hallgatni és nem pattogott.
 
Közben folytatni kellett a pályázat megvalósítását, zenéket akartunk feltenni a régi (barokk) és a kortárs zeneszalonba. Elmentem Hollós Mátéhoz. Beszélgettünk a koncepcióról, elmondtam, hogy mit szeretnék. Néhány kortárs és néhány barokk szerző vegyesen. És mint mindig, most is mondott egy nagyon okosat. Magyar szerzőket kellenne feltenni, azokat, akik nem annyira ismertek, mint a világhírességek. Beajánlott  Gőz Lászlóhoz is. Így jutottunk zenékhez. A kortárs koncepciója nyilvánvaló volt, de mi lesz a régi zenékkel? Milyen magyar régi zene van, amit meg tudunk mutatni? Szerkesztő kollégánk, Ránki András javaslatára forrásokat mutatunk be. Nem elsősorban a szerzők felől közelítjük meg a régi zenét, hanem a források felől. Természetesen a nagy neveket külön bemutatjuk, de a kor, a hatás fő irányába integrálva.
Így indult útjára a barokk-, a kortárs- és a saját zeneszalon. Nem zenetudományi céllal hoztuk létre az oldalt. Azoknak készítettük, akik szeretnének közelebb kerülni a Magyarországon keletkezett muzsikákhoz, azok történetéhez, a hazai kortárs zenéhez. Műismertetőink: kedvcsinálók. Kapuk kinyitásához adunk egy kis segítséget. És bemutatunk olyan forrásokat, mint Csermákot és a romantikának ezt a speciálisan magyar világát, azt a zenét, amely a magyar ellenállás szimbóluma és eszköze volt a Habsburgokkal szemben. Vagy Bakfarkot a zseniális előadóművész, Sárközy Gergely előadásában.
 
Teljes képet csak a zenetudomány eszközeivel feltárt, kibontott és bemutatott munkák adhatnak. Viszont ez az oldal alkalmas lehet arra, hogy a látogatónak bemutasson olyan forrásokat, szerzőket, amik és akik történelmünkhöz, múltunkhoz tartoznak. Feltárunk az ismert művek segítségével olyan képességeket, amelyek csak képzett muzsikusok birtokában vannak.
 
Feltárunk jelenségeket, bemutatjuk a teljességek  kis részleteit. Az élet kapcsolatait a titokkal, a fel nem foghatóval. Ebben a közegben a művészet nyelve, ami elfogadható, tökéletes. A létünk korlátain mindennap átnyúlunk, mint Jean Marais a tükrökön. Kérdés, hogy tudjuk, vagy egyáltalán akarjuk-e tudni? Sokkal közelebb van a végtelen, mint gondolnánk: tán a kezünket sem kell megmozdítani, hogy elérjük. Sőt pontosan nem a kezünkkel érinthetjük meg azt. A zenében feloldódó lényünk tudja ezt. Ami nem zene, az is bármikor azzá válhat. Ugyanis az élet tovább akar nőni a megismerhető korlátain. 
Minden zenévé akar válni.
 
Domonkos