(koncertajánló)
 
 

 
Ten Years After, előtte: S-Modell/2010. február 10.  A38 - A legendás Ten Years After másfél évvel ezelőtt járt Budapesten, óriási sikert aratva a hazai rajongók körében. A zenekar tavaly ünnepelte 40. születésnapját  és  jobban dübörög, mint valaha! A fiúk végigturnézták Európát, az Egyesült Államokat, ahol a hetvenes évek óta közepe óta nem jártak. A zenekar örök érvényű nótáit a tizenhárom éves fiatalok ugyanannyira élvezik és szeretik a bulikon, mint ötvenes éveikben járó szüleik! 
 
 
A The Heroes of Woodstock turné óriási sikert aratott, ezért a fiúk – Leo Lyons, Ric Lee, Chick Churchill és Joe Gooch – idén is útra kelnek A 2008-as Evolution című új stúdióalbumuk után  az elmúlt évben megjelent a régóta várt DVD-jük is, bár nem az, amit eredetileg terveztek. A Luxemburgban rögzített anyag ugyanis a polcra került, a felvétel  közben adódott technikai problémák miatt, ezért végül Live From Fiesta City címmel jelent meg a kiadvány a belgiumi Verviers nevű fesztivál városban tartott koncertjükről. Terveik szerint idén is kiadnak egy DVD-t, amelyen nemcsak új dalok, hanem sok régi sláger is elhangzik majd. A Ten Years After idei turnéját Svájcban kezdte, és egészen éven át járja a világot.

- Beszéltem olyan rajongóval, aki tizenhat koncertünkön volt egy éven belül és mindig akad valaki, aki felkiáltja a színpadra: ”Láttalak titeket Münchenben 1971-ben! Emlékeztek?” Szerintem ez óriási!   – mondja Leo Lyons, a Ten Years After basszusgitárosa és egyik alapító tagja.  – Az persze biztosan csalódik, aki olyannak akar minket látni, amilyenek 1969-ben voltunk, de ilyenek szerencsére kisebbségben vannak. A rajongók először kételkednek abban, hogy jó hangzást tudunk produkálni, de ha elkezdünk játszani, az azonnal meggyőzi őket az ellenkezőjéről. 
Leo azt is hozzátette, hogy ezt az egyetlen fiatal tagjuknak, a gitáros Joe Gooch-nak is köszönhetik, aki hat éve erősíti a csapatot, amelyben továbbra is az eredeti zenészek muzsikálnak. Leo Lyons mögött Ric Lee ül a doboknál, Chick Churchill pedig a billentyűknél. 
A Ten Years After születésénél, 1967-ben   nem más, mint a legendás Alvin Lee volt az énekes-gitáros a zenekarban, akivel Lyons hamburgi bárokban zenélt előtte. Egy évvel később megírták első, Undead című slágerüket, a legendás I’m Going Home pedig a slágerlisták élén döbörgött.
Még ebben az évben rendszeresen felléptek Janis Joplin és Jimi Hendrix társaságában, de a halhatatlanok táborába akkor kerültek megmásíthatatlanul, amikor meghívták őket Woodstockba, ahol négyszáz ezer ember előtt játszották az I’m Going Home-ot. A fesztiválról Oscar díjas dokumentumfilm készült, amelyben így a fiúk is szerepeltek és ezzel beírták magukat a rock történelembe.
1975-ben Alvin Lee úgy döntött, hogy szólókarrierbe kezd. Nagy igény volt a zenekarra, de az elkövetkezendő  évtizedek alatt háromszor is kudarcba fulladt az eredeti Ten Years After feltámasztása. Bár készült egy stúdió albumuk About Time címmel, Alvin Lee minden alkalommal visszatért szólópályájára.
2001-ben az EMI és a Decca Records újra hangszerelve és digitalizálva megjelentette az egész Ten Years After életművet. Ez annyira felkorbácsolta a rajongók  érdeklődését, hogy a zenészek őrültségnek találták volna, ha nem használják ki. Ric és Chick felkeresték Alvin Lee-t, hogy rávegyék egy közös turnéra és egy új lemezre, de a gitáros nemet mondott. Ez nagyon megviselte egykori zenésztársait, de ugyanakkor erőt is adott a folytatáshoz. Hat évvel ezelőtt csatlakozott hozzájuk a fantasztikus tehetséggel megáldott – akkor huszonhét éves – gitáros, Joe Gooch, akivel így sikerült egy olyan izgalmas és energikus zenét produkálniuk, amelyről a Ten Years After mindig is híres volt az elmúlt évtizedek alatt. 
- A lemezkiadónk már 1975-ben javasolta, hogy vegyünk be valakit a zenekarba, de a szívem mélyén úgy éreztem, erre képtelen lennék – mondja Leo Lyons. – Amikor néhány évvel ezelőtt újra összeálltunk, már egészen másképpen láttam. Hiányzott a koncertezés és lecsaptam a lehetőségre. Több zenész kollegám úgy gondolta, hogy őrültség egy új taggal kísérletezni, de én izgalmasnak találtam és az idő engem igazolt. Joe sokban hozzájárult a mostani hangzásunkhoz és örülök neki, hogy rátaláltunk. 
 
A zenekar 2004-ben jelentette meg a Ten Years After…Now című albumát, egy évvel később pedig egy élő anyagot tartalmazó dupla korongot, a Roadworks-öt.