Kicsit sajnáltam, hogy a kiszámíthatatlan időjárás miatt a 7. Veszprémi Ünnepi Játékokat megnyitó Chick Corea Freedom Band koncertjét a Vár helyett a Veszprém Arénában rendezték, jóllehet a szervezők mindent megtettek, hogy a csarnokot hangulatossá varázsolják. Végül tényleg megtörtént a varázslat, ha a nem is feltétlenül a környezet, mint inkább a tartalom miatt. Ám ez a történet még nem a koncerttel kezdődik?
 
A Hangszer és Zene olvasói előtt nem ismeretlen, hogy lapunk nagyon jó kapcsolatot ápol Chick Coreával, így általában magyarországi fellépései alkalmával lehetőségünk van a koncerten kívül is találkozni a mesterrel.
 
Bartók szelleme
 
A veszprémi szervezők igyekeztek tartalmassá tenni a látogatást, ezért szerveztek egy találkozót a helyi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeivel, ahová Chick Corea Kenny Garrett szaxofonossal érkezett. Ez az iskola méltán neves az zenészképzés területén, például az Ünnepi Játékok nyitókoncertjén a Chick Corea Freedom Band előtt fellépő kiváló zongorista Rozsnyói Péter pályafutása is innen indult. Miután meghallgatták a tanulók előadását, ők is rögtönzött minikoncertet adtak, ami komoly jammelésbe torkollott a diákokkal.
 

Sokszor panaszkodunk a kultúra általános hiányára, visszaszorulására, amely panaszok tényeken alapulnak. Nem biztos, hogy a tények kizárólagosak vagy megkerülhetetlenek: saját észleléseinken alapulnak. Eszéki Erzsébet mást láttat, mást mutat meg. Az újságíró elmúlt hat évben készített interjúiból válogatott az "Így látunk mi" című kötetbe. A Corvina gondozásában az Ünnepi könyvhétre megjelent könyv 37 interjút tartalmaz, amelyek Eszéki Erzsébet széleskörű látásmódjára jellemző koncepción alapulnak, a megszólaltatottak egy-egy általuk választott képről beszélnek. Sokat megtudunk a műalkotás és a szemlélő kapcsolatáról, pillanatokra találkozhatunk a mesélők személyiségével. Persze a könyv is pillanatokról szól: rövid,  mély érzelmek, érzetek, vélemények szólalnak meg a történetekben. Az izgalmas tipográfiával készült kiadvány portréit Dobó László készítette.
 
 

 
 

 
Képzett Társítások AEGON-estek a Nemzetiben, 2010. május 27-én, csütörtökön 19 órától a Gobbi Hilda Színpadon. Alföldi Róbert vendégei voltak: Esterházy Péter író, M. Tóth Géza animációs  rendező, Zongorán játszott: Oláh Kálmán. Sorozatszerkesztő, az estek összeállítója: Eszéki Erzsébet
 
 
 
Az évad végén sikerült ismét kiemelkedő estet létrehoznia Eszéki Erzsébetnek, a Képzett Társítások - Aegon Estek a Nemzetiben sorozaton. A szereplők kiválasztása már önmagában várhatóvá tette a sikert, de az eddigi alkalmak színvonala, összehangoltsága után nem volt könnyű ilyen műsort összeállítani. Ezeken az esteken a véletlenszerűség válik alkotó erővé, lehetnek bármilyen kiemelkedőek a meghívottak, a legfontosabb szempont az egymásra hatás. Amióta részt veszek az esteken, mindig a zene és az elhangzottak kapcsolatát figyelem. Most gondolkoztam el először igazán, hogy mi történik akkor, ha az asztalnál ülők valahogy nem hangolódnak egymásra, nem tudnak egymásra reflektálni. Itt az emberek a témák és zenei értelemben aleatórikus jelenség egymásra hatásuk. Mai szóval mondhatnánk ezt improvizációnak, de ennél összetettebb a jelenség: bizonyos szinteken kötöttek, megkomponáltak a folyamatok, közben kérdező és kérdezett irányít és késztet, majd rögtönzés a rögtönzésben a zenei betétek formálják a beszélgetéseket, az elhangzottakat és fordítva. A szavak megalkotnak egy hangulatot, amelyet a zenei reflexió valamilyen irányban elkezd érlelni, sűríti vagy éppen oldja a gondolatok szöveteit. Kialakul egy beszélgetés a résztvevők között, amely alatt még a hallásunk mélyén érzékeljük az elhangzott zenét, színezve vagy formálva a beszélgetést.
 
 

 
Képzett társítások – AEGON-estek a Nemzetiben/A Gobbi Hilda Színpadon Alföldi Róbert vendégei voltak: Darvasi László író, Kocsis Ágnes filmrendező és Juhász Gábor gitár, a 2009-es AEGON Művészeti Társdíj kitüntetettje.
 
 
Némileg neccesre sikerült a legutóbbi Képzett Társítások. A megszokott módon érdekesen kombinált szereplők és műfajok várt összhatása helyett némileg más történt. Kocsis Ágnes, Darvasi László és Juhász Gábor együttesen lehettek volna nagyon érdekesek. Viszont ez nem sikerült. Az egyébként hétkor kezdődő rendezvényt fél kilences kezdésre módosították a Nemzetiben. Az eddigiektől eltérően Eszéki Erzsébet, a sorozat kitalálója és szervezője nyitotta meg az estet, majd meghallgattunk egy kis jazzt Juhász Gábortól, ezt követően Udvaros Dorottya olvasott fel egy részletet a Virágzabálókból. Utána megint Juhász Gábor pengetett, majd Udvaros Dorottya egy másik részletet olvasott fel az előbb említett könyvből. Hozzá kell tenni mind a színésznő, mind a gitáros kitett magáért. Úgy kilenc előtt pár perccel jelent meg Alföldi Róbert, aki elnézést kért, idézve a színházigazgató-színészt: „ezt mi szerveztük el, itt a Nemzetiben”.
 

 
Trónörökösök a színen sorozat az MTA Dísztermében: 2010. április 26-án, hétfőn, 19.30-tól/Baráti Kristóf (hegedű), Várdai István (gordonka), Fülei Balázs (zongora) és Kohán István (klarinét) hangversenye/Műsor: M. Ravel: Szonáta hegedűre és gordonkára, a-moll zongoratrió, O. Messiaen: Quartett az idők végezetéig
A Trónörökösök a színen sorozat ebben az évadban tartott utolsó koncertjén anyai-apait beleadtak a szervezők: Baráti Kristóf, Fülei Balázs, Várdai István és a fiatal előadóművészekhez képest még egy évtizeddel fiatalabb Kohán István közreműködésével igazán nagy műsort adtak. A nagy szót itt abban az értelemben használva, hogy az előadók igazán nehéz műsorral álltak a közönség elé. Az első részben kevésbé ismert Ravelek csendültek fel, míg a második részben Messiaen gigantikus kamaraműve, a szakrális ihletettségű Kvartett az idők végezetére című darab csendült fel. Érdekes volt a közönség reakciója, akit meglepő módon behozott a koncertterembe a nehéz műsor, Messiaen esetében a modern alkotás. Ismét többen jöttek el a hangversenyre, mint amennyi szék volt a teremben, pótszékeket raktak a szervezők. Elgondolkoztató, hogy mégis meg lehet tölteni egy hangversenytermet avantgarde zenével.

 
A Cabaret Medrano zenéje, ez a minden hangulatot desztilláló akusztikus esszencia kifejezi a csontokba hatoló közép-európai világot. A sokszorosan meggyötört, legkülönfélébb öntudatok mámorát átélő világot, amelyben a csalódás és az újra és újra ébredő gyermeki reménység él együtt. Minden koszos és minden tiszta egyszerre. Talán ez a leginkább sajátunk, a máshol kevéssé érthető ambivalencia. Nem olyan végletes, mint a Balkán mélyebb rétegeiben, ettől játékos zenei világ ez, miközben mindig némileg keserű. Széttört pillanatok az utca kövén.
 
A Cabaret Medrano a mifelénk megszokott sokféle ízt ötvözi egy egész eredeti nyelvvé, modern formában. A cirkuszi karakter adja meg a furcsa, szinte parodisztikus, ünnepi ízét a zenének, ahol a kávéházi, kocsmai hangulatok alapvető kiindulópontként szolgálnak ahhoz, hogy minden számban átértékelődjenek egy víziószerű képpé. Esztétikai értelemben érdekes nyelveket ismerünk errefelé, amelyekben nagyon könnyű egy szentimentális és híg világot alkotni, hiszen itt minden pillanatot terhel a múltunk és az egónk. A Cabaret Medrano más irányt választ, a parodisztikus alapszemlélet mindig kritika is, ebben a zenében semmi önsajnálat, búsulás nincs, mindeközben minden pillanat terhes a múlttól.

(vélemény)
 

 
2010. március 25., csütörtök 19 órától a Gobbi Hilda Színpadon/Alföldi Róbert vendége volt: Csányi Vilmos író, etológus/Vancsó Zoltán fotográfus/Zene: Bujtor Balázs – hegedű/ Szabó Dániel – zongora/Sorozatszerkesztő, az estek összeállítója: Eszéki Erzsébet
 
Most némileg másképp alakult a Képzett társítások - AEGON estek a Nemzetiben a sorok írójának, amely éppenséggel akár nem kellene, hogy a tárgyhoz tartozzon, de az események különös sodra mégis egybefüggő, kiteljesedő eseménnyé tette késésünket. Ugyanis késve érkeztünk, bármennyire is kínos beismerni, de megtörtént. Amúgy sorolnék indokokat, temérdeket, de némileg hiteltelenné tenné, hogy a többség ott volt, csak egy-ketten jöttek utánunk. Tehát nem keresek mentségeket, inkább száraz tényként álapítom meg, hogy a magával ragadó Duna és a hidak, ahogy közlekedésmérnök ismerősöm mondta: hidak, melyek nem vezetnek sehova, ily’ módon a festői város szörnyű közlekedése, ez mind egyszerre volt jelen. Tehát úgy mentünk a Képzett Társításokra, hogy dühöngtünk, legalábbis a sorok írója kiabált feleségével, hogy nem érünk oda. Indulat, feszültség és fogyni nem akaró tömeg az utakon, másképp’ történt minden, mint ahogyan szokott vagy ahogy történnie kellett volna, legalábbis ahogy szokott történni. Az is más volt, hogy a jegy pultnál indirekte leszúrt egy fiatelember: a Képzett Társítások nem hétkor kezdődik? Én hülye, még magyarázkodni kezdtem - soha nem növök fel, gondoltam magamban. Beléptünk az erkélyre és Bujtor Balázs épp’ a szájával trombitált. Ő is másképp csinálta, mint szokták. Egyből végigfutott rajtam, hogy eddig minden másképp történt mint kellett volna. Érdekes, egy gesztus is tud megvilágító erővel bírni. Bujtor Balázs vélhetően nem fog beatbox versenyt nyerni ezzel a produkcióval, de a zeneiség egyértelműen átjött, sőt zene volt. A dolgok, amik másképp történnek vagy másnak tűnnek és nyugtalanságot okoznak adott esetben, belülről fakadnak. Bujtor Balázs szájtrombitálása a humorból, a játékból indult és zene lett, az út más, az eredmény ugyanaz. Fontos, hogy az eszköz a cél irányába terel.
 
Dobó László felvétele