És ha nem is valósul meg mindez, és csak” egymilliárd forintot vonnak el, akkor sincs miért örülnünk: ha nem is zuhantunk le, még egyet léptünk azon a hosszú évek óta tartó úton, amely a szakadék széléhez vezet. Ne legyenek illúzióink: ez nem az utolsó elvett milliárd. De miért kellett idejutnunk?
Azért, mert a nagyközönségnek és döntéshozóinknak egyaránt sejtelme sincs a zeneiskolákban folyó munkáról, és annak értékéről. A másik ok, hogy sokmindenbe beletörődtünk, például abba, hogy értelmetlen papírmunkával alázzanak meg kiváló tanárokat. Adminisztrációra persze szükség van, de az nem normális, hogy az értekezleteknek a szakmai munka helyett a különböző formanyomtatványok kitöltésének szabályairól, vagy épp valamilyen minősítő eljárásról kell szólnia.
Ez így nem mehet tovább. Itt az ideje, hogy a zeneiskolák bebizonyítsák, hogy az a 15 milliárd forint, amit az ország rájuk költ, ezerszeresen térül meg, és nem csak annyiban, hogy fenntartja országimázsunk legfontosabb pillérét, a magyar zenekultúrát. A zene nem csak cél, eszköz is: gyorsabban tanuló, nyelveket jobban beszélő, magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb fiatalságot nevel. Ezek bizonyított tények, csak épp nem itthon: nekünk is meg kell találnunk a módját, hogy hiteles, tudományos módszerekkel megmutassuk az egész világon egyedülálló magyar zenepedagógia értékeit.
Egyértelművé kell tennünk azt is, hogy az a kultúrpolitika, amely a kulturális intézményeink felújítására és fenntartására nem sajnálja a milliárdokat, de a zeneiskolai oktatásra igen, alapvetően elhibázott. Nem azért, mert rossz helyre teszik a pénzt - a MÜPA, az Opera és a Zeneakadémia, mindannyiunk büszkesége - hanem azért mert csak a jelenre gondolnak: zeneiskolák nélkül ki játszik majd ezekben a gyönyörű koncerttermekben, és főleg kiknek?
Vissza kell szereznünk szakmánk megbecsülését, mind anyagi, mind társadalmi szempontból. Nekünk is tennünk kell azért, hogy az az eszme amiért vállaltuk a rengeteg tanulást, a nehézségeket, és a szerény jövedelmet, tovább élhessen. Mi vagyunk Kodály Zoltán gondolatának letéteményesei, és a mi kezünkben van a magyar zenekultúra jövője.
__________________________________________________
Ha egyetért velünk - legyen zeneiskolai tanár, művész, szülő, vagy épp diák - kérjük az emailcímünkre
kodalyorszaga@hzo.hu küldött válaszlevelével, neve és foglalkozása feltüntetésével jelezze támogatását!
Szeretnénk, hogyha az összefogás túlmutatna egy levél aláírásán, ezért első lépésként arra kérjük a zeneiskolákat és a szülőket, hogy juttassanak el hozzánk olyan történeteket, koncertfelvételeket, vagy versenyeredményeket, amelyek felhívják a figyelmet a zeneoktatás értékeire. Ezeket az anyagokat elhelyezzük a
www.hzo.hu/kodalyorszaga című honlapon, a
www.hzo.hu/kodalyforuma címen található fórumon pedig helyet adunk a zeneiskolákat érintő problémák megvitatására is. Vállaljuk, hogy a beérkező történeteket, sikereket ezután a média fősodrába is eljuttatjuk.
__________________________________________________
kezdeményezésünket támogatja:
Becze Gábor – a Kaláka együttes tagja, Kossuth-díjas előadóművész
Csengery Adrienne – operaénekes, Liszt-díjas Kiváló és Érdemes művész
Dés László – dzsessz-zenész, zeneszerző, Liszt és Kossuth-díjas Érdemes művész
Ember Csaba – zenepedagógus, A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke
Gulyás Dénes – operaénekes, Liszt díjas Kiváló és Érdemes művész
Kocsis Zoltán – zongoraművész, karmester, kétszeres Kossuth-díjas előadóművész, a magyar kultúra követe
Sipos Mihály – a Muzsikás együttes tagja, Kossuth-díjas előadóművész
valamint a szerzők:
Domonkos Máté – alapítószerkesztő
Hiller Balázs – hírszerkesztő, esztéta
Lorenz Dávid – előadóművész és zenepedagógus
Lorenz Péter – újságíró
