Megrendítő és méltó megemlékezésként koncertet adott a Djabe az elhunyt Sípos András emlékére, a koncertről készült felvételt DVD és CD formában egyaránt kiadták. A rendkívüli koncerten kitapintható volt az a hozzáadott érték, az az emberi tartalom, amely különösen hitelessé tette ezt a produkciót. A felvétel példát mutat arra, hogy léteznek olyan  belső értékek, amelyek túlmutatva az anyagi környezeten, összetartó erőként működhetnek. A zenekarban kialakult kapcsolatok, az ez iránt érzékelhető hűség áthatja a megszólaló számokat, ez a közeg teszi a Djabét és ezt a koncertet különösen emelkedetté. Azok a célok amelyek láthatóan mozgatják a zenekart olyan célok, amelyekkel azonosulni, amelyeket megérezni különösen jó érzés, mert kiragad a megszokott közegből, kitágítja létezésünk terét. Ezt az érzetet éljük át, amikor meghallgatjuk a koncertet.
 
 
“A Djabe zenekar alapító tagja, az ütőhangszeres és énekes Sipos András életének 53. évében váratlanul elhunyt.” Most mikor újra leírom ezt a pár sort ugyanúgy megdöbbenek, mint amikor először találkoztam ezzel a hírrel. Idézve tovább. “Sipos Andrást gyászolja a színésztársadalom, zenészbarátai és legfőképpen a családja - felesége és három kicsi lánya. Tercsike hét, Anna és Ágota négy. A szervezők a koncert teljes bevételét a családnak ajánlották fel. Minden szereplő, technikai közreműködő és szolgáltató lemondott a díjazásról.” A koncertről DVD felvétel készült, a lemez borítóján két felirat tűnik ki, az egyik, hogy “Méltó megemlékezés”, a másik “Köszönjük Sipi”. Az elmúlás mindig ijesztően tragikus, a visszafordíthatatlanság teszi különösen nehézzé ezeket a pillanatokat. Amenyiben lehet különbségekről beszélni, talán még nehezebb megélni egy zenésztárs elvesztését, akivel annyi emelkedett élmény köti össze a többieket. Egy jelentős művész elmenése bizonyos értelemben közüggyé válik, hiszen sokak életében keltett személyes élményeket. Amikor meghalt a neves dobos feléeségemmel idéztük egyik produkcióját, amikor tán indián nyelven énekelt és dobolt, ma is libabőrösek vagyunk, annyira megérintett ez a zene. Személyes élmény, amelyet nyilván annyian mások is átéltek.
 

A Djabe tényleg méltó módon emlékezett meg tagjáról, több vendéggel és az elején egy megrendítő meglepetéssel, ugyanis a koncert egy Sípos Andárs videóval kezdődött. Utána számonként jöttek a színpadra a vendégek: Dresch Mihály, Said Tichiti majd a Genesisből (is) ismert Steve Hackett. A világhírű gitáros amikor meghallotta, hogy meghalt Sipos András felajánlotta, hogy Magyarországra jön és ingyen játszik a koncerten. A második részben Balogh Kálmán, a Magony zenekar lépett fel vendégként. Színes és erőteljes zenélés ez a koncert, számtalan változékony hangulattal és pillanattal. Az anyag zenei értékét tovább mélyíti a szándék amely a zene megszületéséhez vezetett, minden résztvevő játékán érződik az a kérlelhetetlen komolyság, amelyet a helyzet kíván meg. A zenei jelentésen túl a meglepetések intenzitása emeli tovább az amúgy is megrendítő koncertet.
 
A második rész elején játszó Balogh Kálmán cimbalom kompozíciója - az in memoriam Balogh Elemér - elbeszélő, nagy ívű alkotás volt, hatalmas és méltóságteljes parlando lüktetéssel, amit időnként áthatott egy ritmikusan frazeált gazdag arpeggio, amely egyszer-egyszer kinyílt, nagytercek kezdtek dominálni és csöndessé váló, légies szövetet szőtt a művész. Majd az áldás Somogyból című darabban közreműködő Magony zenekar visszaadta azt a zord otthonosságot, amely annyira jellemző a zenénkre. Majdnem szentimentális, de minden hang mélyén ott rejlik egy karcosság, ez a vívódó, visszatekintő és mégis elementáris érzet, amely végzetszerűen egyedi.
 
 
Majd Égerházi Attila, az együttes bemutatása mellett Sípos Andrásra emlékezett és odanyújtotta a mikrofont Barabás Tamásnak, aki felidézte, hogy milyen ritmus képleteket tanított a dobos a gyerekeknek. Miközben ezt mutatta, Égerházi Attila felemelte Sípos András lányát Tercsikét, aki lelkesen elénekelte ezt a “kis zenei betétet”, amelyet az együttes minden tagja ismert, hiszen rendszeresen énekelték. Majd a technika segítségével Sipi felvételről kísérte a zenekart, meglepő volt, hogy megszólalt az együttes, kiváló produkció volt, hatalmas és önfeledt szólókkal, kitünő együtthangzásokkal. Fontos, hogy nem jól sikerült a technikai megoldás, a dobos szerepeltetése a kivetitőn, hanem tényleg igazi zenélés volt.
 
A dobos egyik kedvelt, különös hangszerével, az Anklunggal a kezében lépett elő a zenekar, Sípos András felesége, Tercsike és Steve Hackett. Utána lelkes örömzenélés vette kezdetét.
 
 
Steve Hackett az egyik extrában áll a tengerparton és arról beszél, hogy mit gondol az életről és erről a koncertről. "A saját és mások spirituális tapsztalataira támaszkodva bizonyos vagyok benne, hogy a lélek tovább él. Ezen tudás nélkül olyan kevés dologgal tudnánk megbírkózni." Ez a koncert egyik legfontosabb üzenete, amely a hangulatból, a helyzetből adódóan láthatóan Sípos András véleményét is kifejezte.
 
 
Domonkos
 
 
Djabe