Beregszászy Lajos, akinek gyárában több mint 1600 zongora készült Budapesten, már a XIX. században arról panaszkodik újságcikkekben, hogy a magyar inkább veszi a külföldit, akkor is ha rosszabb, akkor is ha drágább. Szellemes fondorlattal élt a zongoragyáros, voltak hangszerei, amelyet külföldies márkanévvel adott el. A más néptől való vásárlás kritika a termék irányába. De akkor, ha már jobb a termék is meg az árfekvés is, akkor a kritika önmagunknak szól.  Ha úgy tetszik Magyarországnak. Legyetek jók, dolgozzatok jó áron, akkor se vesszük meg, ez az öntudatlan tendencia a magyar zenész részéről. Persze a hangszer ára is kérdés, reális-e több millió forint egy vonós hangszerért? Az ár, a megrendelés, amely működő gazdaságot eredményezi közmegegyezés. Ha ez nincs meg, akkor valami nagyon hiányzik egy ország életéből. Mostanában az orvosok is elmenek, a zenészek is külföldön keresik a megélhetést - ha tudják -, de a hangszerész volt az első, akit kikerült a hazai felvevőpiac. Persze mit várunk akkor, ha nem tanulunk Nemessányiról, Schundáról, Stowasserről és a többiekről.

 

A magyar hangszerész jó hangszereket készít, vajon érdekli-e a magyar zenészt... Vagy a kiállításon továbbmegy és meg se nézi a kiállított hangszereket? Tudunk olyan vezető zenészekről, akik kinyilvánítják akár nyilvánosan is, hogy a magyar hangszerkészítés sehol nincs. Biztos vagyok benne, ha lenne egy függöny mögötti, anonym hangzásverseny, egy-két magyar hangszert nagy olasznak tartanának. Vagy vezető intézmények, iskolák kieselejteznek nagy értékű zongorákat, mikor több mint 100 éve működő felújító üzem van Magyarországon. A hangszerészet kapott egy fészert a zenei élet mellett és ezekre a furcsa nevű iparosokra nincs szüksége. Én büszke vagyok rájuk és pont nem érdekel, hogy tudatlanságból, akár jelöljük meg radikálisabban műveletlenségből a magyar zenész nem tudja kiről van szó. Én gazdagabb vagyok ettől, az én Magyarországom teljesebb ezzel. Nekem a hangszerészet már a zene részévé vált és a magyar zenetörténetben van helye Schundának, Nemessányinak és a többieknek.

 

Többnyire a külföld szavaz bizalmat a magyar hangszerészeknek. Magyar zenészként erre nem feltétlenül lennék büszke.