Terjed az erőszak. Igaz másféle, mint amihez hozzászoktunk. Ideges, vibráló erőszak, időnként felcsapó indulatok esszenciája és eredője, amely a virtuális kor befolyása alatt egyszer könnyeddé, másodsorban végletessé válik. Az indulatok elszabadulnak különböző súlyok nélkül, amolyan tömeg nélküli erőszak, nincs súlya, csak eredménye. A végrehajtók az igazság vélt birtokában indulataikat szabadon engedik - úgy vélik ez megengedett. (Főként egy amolyan Isten nélküli világban.) De, ezen indulatok csak a személyiség egy részét veszik birtokba, ettől válik olyan különössé az egész. Sok brutális dolgot látott a világtörténelem, de Dzsingisz Kán nem hagyott illuziókat, ugyanúgy, ahogy az Asszírok sem, brutálisak voltak és nem ismertek könyörületet. Az új világ agresszorai egyre inkább úgy állítják be magukat, hogy jók, kedvesek és vonzók. A reklámok és sztárok világa által lefestett művilág és erkölcsiség reprezentásai. Patyomkin agresszorok ők, akik nem csak, hogy nem vállalják önmagukat, de nem is tudják, hogy mi a szerepük és merre vezetnek tetteik.Új kultúrában élünk, nap mint nap mozgó, színes képek előtt ül társadalmunk és hallgatja, ami ott történik. Miért gondolja, hogy nem hat rá, miközben órákon keresztül nézi azt? Szín, mozgás, hang esemény és persze agresszió. Melyik film szól a megküzdött csata, a konfliktus utáni boldog életről? Amiért az egész filmben küzdöttek a szereplők.
A művészet a teljességből táplálkozik. Milyen teljességet kell a mai művészetnek bemutatni? És a mai agresszoroknak sejtelmük sincs, hogy igazából kik ők. Dzsingisz Kán, Attila és az asszír vezetők tudták, hogy tömeggyilkosok, de okot találtak rá és nem torzan látták magukat. A mai szörnyetegek azonusulni akarnak valami papírkultúrához, jónak szeretnének tűnni. Apák, bátyák ők, akik éppen rendet raknak. De a reklámok se tesznek mást, hatalmas értékeket kötnek semmitmondó anyagi érdekekhez. Ez a tendencia az új világ.
Nem tudom merre megy az egész. A művészetnek meg mi a feladata? A feszültséget kell ábrázolja a valóság és az ábrázolt valóság között, vagy andalító dallamokkal kell az éleslátásunkat tompítania?
