Először kicsit zavarban van, mosolygós arccal keresi a közönség tekintetét: kivel tudna kontaktusba kerülni? Hallgatói (többségében fiatalok) kezdetben még a délutáni fáradtság jeleit mutatják, de két perc múlva felhúzott szemöldökkel figyelik ezt az embert, akiről egy órája még semmit se tudtak...
Félreértések elkerülése végett a "Miért kell körültekintőnek lenni..." bejegyzés a Tamás megjegyzésére az étteremekkel kapcsolatosan vonatkozik. Nincs semmi köze a hangszerészethez, sem a hangszerészekhez.
Tamás
kérdése messze mutat. Keverednek bizony a dolgok, ugyanis nem vagyunk rosszak, csak ritkán tesszük a jót. Pedig milyen egyszerű a képlet! Jó étel, megbízhatóan, jó kiszolgálás, viszonlyag jó hely és megy az étterem. Közben újra és újra megy a próbálkozás, a faragás: kicsit gyengébb péksütemény, vacakabb bor.
Pénteken voltam Kaposváron,
megnyitót tartani. Első alkalommal voltam a városban, ami tényleg nagyon tetszett: csupa sétálóutca, tágas terek, szőkökutak - mármint a belváros, de ez se rossz. A kiállítás is szépen sikerült, a Nagy Andris vitrinjei tényleg nagyon klasszak. Végül megjöttek az Ádámék (Bősze - zenetudós, Bartók rádió) is, forgattak, interjút készítettek a Szabó Tamással meg velem. Sikerült mindent elmondanom, amit szerettem volna a hangszerészetről, meg a művészetről általában. Azt hiszem mostanában jobban tudom megfogalmazni amit gondolok a témáról mint egy-két évvel ezelőtt.
Nemrégiben olvastam egy hírt, miszerint Kína újabb támadást indít a hamis termékek, árucikkek ellen.
Vajon mit érthetnek arrafelé "hamis" alatt?
Tény, hogy Kína az elmúlt húsz évben célzottan bővíti piacát a világban, gyártóként és viszonteladóként. Európában a kultúrális cikkek piacán, Európa mellett Amerikában és Ázsiában kiemelten a műszaki cikkek, elsősorban a nagy műszaki felkészültséget, innovációt kívánó áruk piacán.
Ilyenek pl. a "svájci óra" (Rolex, Patek Philippe - viszonteladóként. Certina, Tissot - gyártóként, viszonteladóként), a luxusautók (Audi, BMW, Mercedes), telefonok (Nokia, Vertu, iPhone - gyártóként, eladóként), számítógépek (Apple, HP, Dell - gyártóként, eladóként), és bármely innovatív műszaki termék.
A divatcikkek körében is jelen van (Louis Vuitton, Prada, Dolce & Gabbana).
Ez a jelenlét az ő felfogásukban a következőképpen realizálódik...
Beszél a tévében, éppen hárman kérdezik. Érvel, szónokol egy kicsit, okosan rakosgatja a mondatokat. Megszokta, hogy pofonokat ad, pofonokat kap...
Egyik este ment az m1-en. Bacsó Péter jegyzi 2005-ben a filmet, Alföldi Róbert, Rudolf Péter, Hegyi Barbara főszereplésével.
Az ún. gasztrobloggerek lufikora elmúlni látszik, miután lassan az összes ehető vendéglátóipari egységet végigkóstoltatták velünk. A film is ennek köszönheti létét, a producerek jó érzékkel lovagolták meg a témát. A néhány évvel ezelőtti blogdömping mára már lecsengett, csak időnként üti fel a fejét itt-ott.
Egy ideje elgondolkoztam egy amúgy nyilvánvaló dolgon, amely addig fel sem tűnt, nevezetesen éveken keresztül nap mint nap gyakoroltam, miközben vajmi keveset tudtam a hangszeremről. Különböző mendemondákkal, felületes ismeretekkel rendelkeztem, hiszen találkoztam hangszerészekkel, kipróbáltam rengeteg instrumentumot, de azon szervezett képzésekben, amelyben tanultam nem ismerkedtünk meg a hangszerészet alapjaival, vagy az akusztikával. Sokfélét tanultunk, minden érdekes volt és számtalan fontos dolgot sajátítottam el, de érdekes módon arról az instrumentumról, amit a kezemben tartottam éveken keresztül vajmi keveset tanultam. A hangról, a hangképzésről rengetet tudtam, a hangszerről keveset, pedig az általános műveltség miatt is érdemes lett volna tanulnom erről, arról nem szólva, hogy a hangszerekről véleményt alkotni meglehetősen nehéz egyoldalú ismeretek nélkül.
A napokban volt nálam egy Stradivari tisztításon, azon kevés hangszer egyike, amelyek a magyar állam tulajdonában vannak. A hegedű közel két évszázadon át egy dél-amerikai gyűjteményben pihent. 1731-ben építette a mester, 87 éves korában. Ekkorra már vele dolgozó két fia is meglett ember volt...