(hír)
 
Zeneakadémia Kodály Intézetének közleménye/Életének 81.évében elhunyt Dr. Kokas Klára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetének nyugalmazott docense. A váratlan halálhírt mély megrendüléssel fogadták tisztelői, munkatársai és sok száz tanítványa itthon és külföldön, felnőttek és gyerekek egyaránt, akiket hosszú évtizedeken át életre szóló zenei élményekkel ajándékozott meg az elfogadásra, megértésre, toleranciára és odafigyelésre épülő nevelési módszerének segítségével. Soha nem felejtjük a Kokas Klárával megtett „felfedező utakat” nemcsak a gyermekek, hanem a klasszikus zenei remekművek birodalmában.

(vélemény)
 

 
Másodszor adott koncertet Budapesten február 4-én a Sportarénában a felépülése óta Chris Rea, ami alapvetően jó hangulatban telt. Látszott és érződött, hogy a banda a tudásának a legjavát nyújtja. Rea-t nézve úgy tűnt, ő nem is tudná ezt másképp csinálni, ő mindig az, ami: laza, introvertált, egyszerű és magával ragadó. Bár nem volt semmiféle extra show elem, vagy „meglepetés” a közönség számára, Rea személye, mágikus énekhangja és gitárjátéka elégnek bizonyult ahhoz, hogy lekösse a jelenlévőket.

(vélemény)
 
 
 
Várdai István és Fülei Balázs koncertjéről népmesei indítással elmondható, hogy jó is volt, meg nem is volt jó. Ugyanis erősen függött a koncert minősége attól, hogy mikor és milyen távolságból értékelte az ember. Persze azonnal hozzá kell tenni, ez a mondás úgy nyer értelmet, ha minimum a fiatal művészek tehetségéhez, eddig megismert kvalitásaihoz viszonyítjuk a koncertet. Kétségtelen, hogy a koncert első felében olybá tűnt, mintha nem tudta volna a két muzsikus a nagy struktúrákat átizzítani erővel és hiteleséggel. A koncert másodk felében ez merőben megváltozott, ott a darabokon átívelő energiákat és intenzitást hallottunk.

(koncertajánló)
 
 

 
Ten Years After, előtte: S-Modell/2010. február 10.  A38 - A legendás Ten Years After másfél évvel ezelőtt járt Budapesten, óriási sikert aratva a hazai rajongók körében. A zenekar tavaly ünnepelte 40. születésnapját  és  jobban dübörög, mint valaha! A fiúk végigturnézták Európát, az Egyesült Államokat, ahol a hetvenes évek óta közepe óta nem jártak. A zenekar örök érvényű nótáit a tizenhárom éves fiatalok ugyanannyira élvezik és szeretik a bulikon, mint ötvenes éveikben járó szüleik! 
 
 
A The Heroes of Woodstock turné óriási sikert aratott, ezért a fiúk – Leo Lyons, Ric Lee, Chick Churchill és Joe Gooch – idén is útra kelnek A 2008-as Evolution című új stúdióalbumuk után  az elmúlt évben megjelent a régóta várt DVD-jük is, bár nem az, amit eredetileg terveztek. A Luxemburgban rögzített anyag ugyanis a polcra került, a felvétel  közben adódott technikai problémák miatt, ezért végül Live From Fiesta City címmel jelent meg a kiadvány a belgiumi Verviers nevű fesztivál városban tartott koncertjükről. Terveik szerint idén is kiadnak egy DVD-t, amelyen nemcsak új dalok, hanem sok régi sláger is elhangzik majd. A Ten Years After idei turnéját Svájcban kezdte, és egészen éven át járja a világot.

(hír)
 
A Magyar Rádió Énekkara fennállásának 60 éves jubileuma alkalmából ünnepi műsorral várja a közönséget 2010. február 26-án este a Budapesti Olasz Kultúrintézet dísztermébe. A koncerten fellép az MR Szimfonikusok és Gyermekkórus is,  Somos Csaba vezényletével. A jelenlegi vezető karnagy ebből az alkalomból az Énekkar korábbi karnagyait is meghívta, hogy részt vegyenek az ünneplésben. Sapszon Ferenc Kodály-, Bárdos- és Bruckner-darabokat választott erre az alkalomra, Strausz Kálmán vezényletével egy Brahms dalciklust hallgathatunk meg.

(vélemény)
 

Az együtténeklés öröm. A polifónia él és virul. A modern zene szép. A spirituális zenére igény van mindanynyiunkban. És ha holnap elnémulna minden hangszer, akkor sem lenne baj, mert mindig megmarad nekünk az emberi hang. Ezek és ehhez hasonló gondolatok fogantak meg bennem vasárnap este a Művészetek Palotájában.  Nagy siker volt – ismételten – az amerikai Chanticleer (csak férfiakból álló) énekegyüttes koncertje estje január 31-én. A koncertterem nyolcvan százalékosan telt meg, a sikert tekintve valószínűleg csak a magas jegyárak és a meglehetősen zord időjárás tartotta távol a zeneszerető lelkeket. Aki hallotta az énekkart énekelni – élőben 2008 februárjában, vagy hanghordozóról - az nem hagyhatta ki, hogy hallja és lássa őket.

(lemezkritika) 
 

 
A műértő közönség általában fintorog, ha arról a műfajról kérdezik, amit sokan úgy emlegetünk, hogy hangulatzene. Olyan zene ez, amely előre megfontolt szándékkal a hangszerelés, az összhangzattan és a ritmus régen kiismert trükkjeivel és kliséivel próbálja a hallgatót ellazítani, vagy épp felrázni. A fintorgásnak annyiban mindenféleképpen helye van, hogy az ilyen átlátszó zenék hamar unalmassá válnak. Owen Pallett azonban egy olyan érzelmi hullámvasútra viszi a hallgatót, ami az ötvenedik alkalommal is lenyűgöz.